Gyopárosfürdő,
Az én "menedékhelyem"
Ugye emlékeznek a "Párizsi Notre Dame" című Victor Hugo regényre? A regényben szereplő székesegyház menedékhelyül szolgált a külvilág által üldözötteknek. Ha a menekülő oda betért, nyugalmat lelt. A gótikus falak óvták, védték aki betért. Szent törvény tiltotta, hogy a segítséget kérő az üldözők kezére kerülhessen...
Gyopárosfürdő az én "menedékhelyem"!
Persze nem üldöz senki. Csak a munkával, küzdelemmel töltött mindennapok űznek, hajtanak úgy, hogy néha azt érzem, menedékhelyre vágyom. Egy olyan helyre, ahová félrevonulhatok. Ahol távol a hétköznapok zajától megteremthető a nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a harmónia. Ahol a lélek önmagára talál, erőt gyűjt az újrakezdéshez...
Egy év - 2007 - kivételével, minden Kenyérünnepen részt vettem. Augusztus 20-án minden évben műsort vezettem a fürdőben, aztán pár napot, egy-egy hosszú hétvégét, töltöttem Gyopároson.
2008-ban, amikor megcsörrent a telefonom, és a kihagyott 2007-es év után, újra felkérést kaptam a műsorvezetésre, leírhatatlan boldogságot éreztem. Azonnal felhívtam a családomat és közöltem velük a hírt. Kislányom (Bianka) ugrált örömében, 17 éves fiaim (Barnabás és Dani) meg csak annyit mondtak: "megint jó nyarunk lesz!" Feleségem, Balázs Ágnes, (író-színművész) hozzáfűzte: "Ott végre tényleg kipihenhetjük magunkat..."
Az augusztus 20-i ünnep vezetése mindig nagyon koncentrált, kemény munkát jelentett. Színvonalas, ám de nagyon sűrű a program, sok-sok fellépővel. Én minden munkámra komolyan felkészülök, de a gyopárosi programra rendszerint a szokásosnál is több jegyzettel érkezem. Nagyszerű ünnepeket töltöttem el a fürdőben, és úgy érzem felkészültségemet a helyi közönség is értékeli.
Sok szép hely van az országban. Sok jó szálloda, fürdő. Számunkra azonban a gyopárosi vendégház a lovakkal, struccokkal, kakassal, szamárral, maga a paradicsom. A fürdő megannyi szaunája, a csúszdák, a medencék, az étterem, a tó olyannyira közel kerültek hozzánk, hogy úgy sétálunk, járunk-kelünk a fürdőben, mintha a miénk lenne. Egy helyütt tud ilyen önfeledten létezni az ember: az otthonában. Vagy a menedékhelyen, ahol teljes a biztonság, ahol nincsenek kérdések, ahol nem érzed magad üldözöttnek...
Köszönjük Gyopáros!
Jövőre veled ugyanott!
Gáspár András
|